Veszély esetén hívja a 112-t vagy a 105-öt!

Egyéb kérdések és válaszok

  1. A 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 1. § 4. pontja szerinti „tárolás” definíciója alatt érthető-e az, amikor pl. tartályvagonban vagy tartályautóban egyik pontról egy másik pontra veszélyes anyagot szállítanak ellenszolgáltatás fejében?
  2. Amennyiben az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes anyag kármentőbe kerül ki, a nem jelentésköteles mennyiség növelhető-e a duplájára?
  3. A veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítmény (pl. szolgáltatói zavar miatti) leállítása bejelentésköteles-e, ha a leállítás időtartama nem haladja meg a 12 órát?
  4. Üzemazonosítás szempontjából hogyan kell figyelembe venni a konténer terminálokat? A konténereket az ADR, RID, valamint az IMO szabályai szerint azonosítják; a tároláson kívül semmilyen tevékenységet nem végeznek velük és a konténereket nem bontják meg.
  5. Amennyiben van 50 tonna gyúlékony folyadékom (R. 1. melléklet, 2. táblázat, 6. osztály), amely egyben mérgező a vízi környezetre (R. 1. melléklet, 2. táblázat 9.II. osztály) is, akkor az összegképletben az R. 1. melléklet 3.3 szerinti (50/5000)+(50/200) veszélyességi tényezővel vagy a R. 1. melléklet „Megjegyzések a 2. táblázathoz” 1. c) szerint csak az (50/200) veszélyességi tényezővel kell számolni?
  6. A mérgező és rákkeltő anyagok kibocsátásával járó üzemzavarok közül van-e lehetőség csak azt bejelenteni, mely olyan kibocsátással jár, ami túllépi a munkahelyi légtérre vonatkozó határértékeket?
  7. Az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes anyag esetében az egy köbméter kikerült anyagmennyiség halmazállapota a jogszabályban nincs figyelembe véve. Ad-e a hatóság állásfoglalást arra vonatkozóan, hogy ezt a mennyiséget mekkora tömegben, esetleg az adott anyagra vonatkozó alsó küszöbérték mekkora százalékában adjuk meg?
  8. Mi számít jelentős változásnak, illetve veszélyes anyagok mennyiségének jelentős növekedésének?
  9. A műanyagipari termékeket fröccsöntéssel előállító üzem a Kat. IV. hatálya alá tartozik e, ha a tevékenységhez például festéket és hígítót használ fel? Hol található a veszélyes anyagok listája, amelyre a törvény hivatkozik? Hol definiálják a küszöbértéket?
  10. Üzemnek kell-e tekinteni egy külső építőipari kivitelezési helyszínt, amely csak ideiglenesen létezik, illetve azt, hogy esetenként több tíz vállalkozó is végez tevékenységet egymás mellett? (Minden vállalkozó munkaterülete külön üzemnek minősül, vagy egy üzemnek tekintendő az egész terület?)
  11. Üzemnek minősül-e egy kármentesítési kivitelezési, vagy hulladéklerakó rekultivációs helyszín, ahol korábbi szennyezés hatósági kötelezés alapján történő felszámolása, vagy kárenyhítés történik?
  12. Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset vagy üzemzavar esetében, ha csak rákkeltő tulajdonságú anyag kibocsátása történt meg, akkor az eseményt bejelentő adatlapon fel kell-e tüntetni ezt az anyagot?
  13. Egy anyag (készítmény) kizárólag abban az esetben tartozik a kőolajtermékek három kategóriájába (gazolin és benzin: C4-C12, petróleum: C7-C17, gázolaj: C9-C25), ha komponensei pontosan ezen szénlánc tartományba tartoznak, illetve forráspontja a megadott tartományba esik?
  14. A 219/2011. Korm. rendelet 7. sz. mellékletének 2.3. pontjánál található táblázat C pontjában meghatározott kivételek közül a „kisipari célú, 100 négyzetméternél kisebb közösségi épületek és szabadidőközpontok” kategóriába sorolhatók-e a kiskereskedelmi üzletek is?
  15. A 219/2011 Korm. rend. 7 mellékletének 6.1. pontjában szereplő aa) és ab) pontok között „vagy” vagy „és” kapcsolat áll fenn?
  16. Hogyan kell értelmezni a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 7. mellékletének 6.1. pontja szerint azt, hogy a súlyos káresemény elhárítási terv elkészítésével megbízott gazdálkodó szervezet, illetve a 6.2. pont szerint a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem köteles meghatározott képzettségnek megfelelő szakembert vagy ügyintézőt foglalkoztatni?
  17. Az igazgatási díjat kinek kell megfizetnie, hova és mennyit kell fizetni?
  18. A növénytermesztőknek kell-e veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadót foglalkoztatnia?

A 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 1. § 4. pontja szerinti „tárolás” definíciója alatt érthető-e az, amikor pl. tartályvagonban vagy tartályautóban egyik pontról egy másik pontra veszélyes anyagot szállítanak ellenszolgáltatás fejében?

A fenti példa szerinti tevékenység veszélyes anyagok/veszélyes áruk szállításának minősül, amely nem tartozik a fent nevezett jogszabály hatálya alá, azokra külön jogszabályok tartalmaznak előírásokat. A Kat. IV. fejezetének hatálya nem terjed ki a veszélyes anyagoknak a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemen kívüli közúti, vasúti, légi vagy vízi szállítására.

Amennyiben az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes anyag kármentőbe kerül ki, a nem jelentésköteles mennyiség növelhető-e a duplájára?

A jogszabály nem tesz különbséget a kikerült anyagmennyiségben aszerint, hogy lesz-e valamilyen következménye az eseménynek, illetve hogy az anyag kármentőbe jutott-e vagy sem. A kármentő − mint következménycsökkentő infrastruktúra − megléte nem enyhíti az üzemzavar fogalmát. Azzal, hogy a veszélyes anyag kármentőbe jut, még kibocsátásnak minősül.

A veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítmény (pl. szolgáltatói zavar miatti) leállítása bejelentésköteles-e, ha a leállítás időtartama nem haladja meg a 12 órát?

Amennyiben a létesítmény leállítása nem várt esemény miatt következik be, akkor az jelentésköteles, függetlenül attól, hogy az szolgáltatói hiba miatt következett be, hiszen súlyos balesetek kiváltó oka lehet közüzemi szolgáltatásban (ipari víz, elektromos energia kimaradás stb.) felmerült zavar is.
Nem minősül azonban üzemzavarnak az az eset, amikor a szolgáltató előzetesen tájékoztatja az üzemeltetőt a szolgáltatás várható kimaradásáról (pl. karbantartás miatt) és ennek eredményeként az üzemeltető a szolgáltatás kimaradása előtt szabályosan, előre meghatározott protokoll szerint leállítja a létesítményt.

Üzemazonosítás szempontjából hogyan kell figyelembe venni a konténer terminálokat? A konténereket az ADR, RID, valamint az IMO szabályai szerint azonosítják; a tároláson kívül semmilyen tevékenységet nem végeznek velük és a konténereket nem bontják meg.

A 2011. december 31-ig hatályos, a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 1999. évi LXXIV. törvény 4. § (3) b) pontja szerint a törvény IV. fejezetének hatálya nem terjed ki „a veszélyes anyagoknak a veszélyes ipari üzemen kívüli közúti, vasúti, légi vagy vízi szállítására, illetve a szállítás közbeni ideiglenes tárolására”.
 
Ez a rendelkezés 2012. január 1-jével úgy módosult, hogy kikerült a szállítás közbeni ideiglenes tárolásra vonatkozó rész. Ennek megfelelően a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény (Kat.)4. § (3) b) pontja kizárólag „a veszélyes anyagoknak a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemen kívüli közúti, vasúti, légi vagy vízi szállítására” rendelkezést tartalmazza.
 
A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 1. § 4. pontja pedig meghatározza a tárolás fogalmát: „a veszélyes anyag átmeneti vagy tartós jelenléte raktározás, készletezés vagy biztonságos felügyelet melletti elhelyezés céljából”.
 
A fentiek értelmében a Kat. hatálya kiterjed a veszélyes anyagokat átmeneti jelleggel tároló létesítményekre, így a konténerterminálokra is.

Amennyiben van 50 tonna gyúlékony folyadékom (R. 1. melléklet, 2. táblázat, 6. osztály), amely egyben mérgező a vízi környezetre (R. 1. melléklet, 2. táblázat 9.II. osztály) is, akkor az összegképletben az R. 1. melléklet 3.3 szerinti (50/5000)+(50/200) veszélyességi tényezővel vagy a R. 1. melléklet „Megjegyzések a 2. táblázathoz” 1. c) szerint csak az (50/200) veszélyességi tényezővel kell számolni?

A 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet (R.) 1. melléklet 3.3. szerint:
„Ha a veszélyes anyag egyidejűleg toxikus, tűzveszélyes vagy ökotoxikus tulajdonsággal is rendelkezik, akkor a veszélyes anyag mennyiségével a fenti számítások során több ízben is számolni kell.”
A R. 1. melléklet „Megjegyzések a 2. táblázathoz” 1. c) szerint:
„Az olyan anyagokat, amelyek egynél több veszélyességi osztályba sorolhatók egy összegzési szabály alkalmazásakor (például oxidáló és fokozottan tűzveszélyes), mindig a legalacsonyabb küszöbértékkel kell figyelembe venni.”
 
A R. 1. melléklet Üzemazonosítás c. szakaszának 3.1 és 3.3 pontjából kiderül, hogy a kiszámítandó veszélyességi tényezőt ez esetben − mivel a vizsgált veszélyes anyagnak tűzveszélyes és környezetre veszélyes tulajdonsága is van − kétszer kell kiszámolni:
Egyszer vizsgálni kell tűzveszélyességi tényezőként, ekkor a kevésbé tűzveszélyes anyagokra (2. táblázat, 6. osztály) vonatkozó 5000 tonnás alsó küszöbértékkel számolva; egyszer pedig az ökotoxicitásra ható tényezőként, ekkor a környezetre veszélyes anyagokra (2. táblázat, 9.II. osztály) vonatkozó 200 tonnás alsó küszöbértékkel számolva. Ha az így kapott veszélyességi tényezők (tűzveszélyességi és ökotoxikus) bármelyike nagyobb egynél, akkor az üzem alsó küszöbértékű üzemnek minősül. (Ha nagyobb anyagmennyiségek és/vagy több veszélyes anyag is van az üzem területén, akkor ezt követően vizsgálni kell azt is, hogy a megfelelő felső küszöbértékekkel számolva mekkora a veszélyességi tényezők értéke, mert előfordulhat, hogy így az üzem felső küszöbértékűnek minősül.)
 
A R. 1. melléklet „Megjegyzések a 2. táblázathoz” 1. c) pontja a fentieknek nem mond ellent, csupán kiegészíti az 1. melléklet 3.1 pontját. Ezek értelmében ha az adott veszélyes anyag egyik (például a tűzveszélyességi /lásd: 3.1.b/) tulajdonságán belül több osztályba is besorolható (pl.: oxidáló is és fokozottan tűzveszélyes is), akkor ezen a tűzveszélyességi tulajdonságon belül a szigorúbb küszöbértéket kell figyelembe venni. A Megjegyzések 1. c) pontja nem vonatkozik az egész 2. táblázatra, csupán annak veszélyességen belüli osztályaira az alábbiak szerint:
  1. mérgező tulajdonságú anyagok: az 1. táblázatban nevesített, mérgező vagy nagyon mérgező veszélyességi osztályba sorolandó anyagok, valamint a 2. táblázat 1. és 2. veszélyességi osztályába sorolt anyagok;
  2. tűzveszélyes tulajdonságú anyagok: az 1. táblázatban nevesített oxidáló, robbanó, kevésbé tűzveszélyes, tűzveszélyes vagy fokozottan tűzveszélyes veszélyességi osztályba sorolandó anyagok, valamint a 2. táblázat 3., 4., 5., 6., 7.a), 7.b) és 8. veszélyességi osztályába sorolt anyagok;
  3. ökotoxikus tulajdonságú anyagok: az 1. táblázatban nevesített, környezetre veszélyes [R50 (beleértve az R50/53-t) vagy R51/53] veszélyességi osztályba sorolandó anyagok, valamint a 2. táblázat 9(I) és 9(II) veszélyességi osztályába sorolt anyagok.

A mérgező és rákkeltő anyagok kibocsátásával járó üzemzavarok közül van-e lehetőség csak azt bejelenteni, mely olyan kibocsátással jár, ami túllépi a munkahelyi légtérre vonatkozó határértékeket?

A hatóság álláspontja szerint mérgező és – a 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 1. melléklete 1. táblázatában nevesített – rákkeltő anyagok nem várt kibocsátása semmiképpen nem nevezhető üzemszerű működésnek, azt – mennyiségtől függetlenül – üzemzavarnak kell tekinteni, és bejelentésköteles. A bejelentés elmulasztását a 208/2011. (X.12.) Korm. rendelet 1.000.000 Ft bírság kiszabásával rendeli büntetni.
A kérdésben szereplő esetben a jelentéskötelesség megállapítása során problémát okoz az, hogy nem állapítható meg a kibocsátás helye, illetve hogy kis mennyiségű kibocsátás szabad téren nem mérhető pontosan, ezért nincs lehetőség a munkahelyi légtérre vonatkozó határérték alkalmazására.

Az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes anyag esetében az egy köbméter kikerült anyagmennyiség halmazállapota a jogszabályban nincs figyelembe véve. Ad-e a hatóság állásfoglalást arra vonatkozóan, hogy ezt a mennyiséget mekkora tömegben, esetleg az adott anyagra vonatkozó alsó küszöbérték mekkora százalékában adjuk meg?

Az oxidáló, tűz- vagy környezetre veszélyes tulajdonságú veszélyes anyag kikerülése miatt kialakuló, veszélyes anyagokkal kapcsolatos üzemzavarok esetében a hatályos kormányrendelet nem tesz különbséget a folyékony és a gáz halmazállapotú anyagok környezetbe jutása között.
Ugyanakkora térfogatú folyadék és gáz anyagmennyisége között jelentős különbség van. A gáz halmazállapotú anyagok kikerült mennyiségét úgy kell megadni, hogy a szabadba jutott gáz térfogatát vissza kell számolni cseppfolyós halmazállapotba, ennek bejelentésköteles határértéke egy köbméter.

Mi számít jelentős változásnak, illetve veszélyes anyagok mennyiségének jelentős növekedésének?

A veszélyes anyagok mennyiségének jelentős növekedésével kapcsolatban az EU állásfoglalás B-8 pontja ad iránymutatást.
Általánosságban elfogadható, hogy a 10 százalékot elérő mértékű veszélyesanyag-mennyiség változást tekintsük jelentős mértékűnek, illetve ha a tervezett (vagy bekövetkezett) változások a biztonságos működést és védekezést negatív irányban befolyásolják.
Olyan üzemekben, ahol már egyébként is nagy mennyiségű veszélyes anyag van jelen, a 10 százalékos növekedés abszolút értékben igen nagy mennyiségű veszélyesanyag-többletet jelent. Ezekben az esetekben a 10 százaléknál kisebb mértékű növekedés is jelentősnek tekintendő.
A fentiek szerinti növekedés hatásainak felmérésére célszerű előzetes tanulmányt készíteni, amely bemutatja az esetlegesen módosuló kockázatokat és következményeket. A „jelentős változás” kérdésének eldöntése minden esetben a hatóság eseti állásfoglalásán alapul, amely konzultáció keretében tisztázható.

A műanyagipari termékeket fröccsöntéssel előállító üzem a Kat. IV. hatálya alá tartozik e, ha a tevékenységhez például festéket és hígítót használ fel? Hol található a veszélyes anyagok listája, amelyre a törvény hivatkozik? Hol definiálják a küszöbértéket?

A Kat. 3. § 23. pontjának értelmében „üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján döntő befolyást gyakorol a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, küszöbérték alatti üzem működésére.”
A Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozás megállapításához az üzemeltetőnek el kell végeznie az üzemazonosítási számításokat, amelyről részletes leírást a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről szóló 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet (R.) 1. melléklete ad. További segítség a katasztrófavédelem honlapján, az iparbiztonsági kérdések és válaszok menüpontban található.
A fenti jogszabályok szerint az minősül küszöbérték alatti, illetve alsó vagy felső küszöbértékű veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemnek − vagyis a Kat. IV. fejezet hatálya alá tartozó üzemnek −, amelynél a telephelyen maximálisan jelenlévő veszélyes anyagok mennyisége eléri vagy meghaladja a vonatkozó küszöbértékeket. A küszöbérték-számítás menetét a R. 1. melléklete tartalmazza. A jogszabály szerint veszélyes anyagnak minősülő nevesített és nem nevesített anyagok listáját a R. 1. melléklet 1. és 2. táblázata határozza meg a hozzájuk rendelt küszöbmennyiségekkel együtt.
Amennyiben a küszöbértékszámítás alapján nem minősül a fröccsöntő üzem veszélyes anyagokkal foglalkozó vagy küszöbérték alatti üzemnek, akkor a katasztrófavédelmihozzájárulás-fizetési kötelezettségnek a Kat. 79. § (1) b) alapján kell eleget tenni.

Üzemnek kell-e tekinteni egy külső építőipari kivitelezési helyszínt, amely csak ideiglenesen létezik, illetve azt, hogy esetenként több tíz vállalkozó is végez tevékenységet egymás mellett? (Minden vállalkozó munkaterülete külön üzemnek minősül, vagy egy üzemnek tekintendő az egész terület?)

A Kat. IV. fejezetének hatálya az „üzemeltetőkre” terjed ki az alábbiak szerint:
„Üzemeltető: bármely természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemet, veszélyes anyagokkal foglalkozó létesítményt vagy küszöbérték alatti üzemet működtet, vagy alapszabály, alapító okirat, illetve szerződés alapján döntő befolyást gyakorol a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem, küszöbérték alatti üzem működésére.”
A fentiek értelmében a külső építőipari kivitelezési helyszínek nem minősülnek üzemnek a Kat. alapján − annak ellenére, hogy összességében több vállalkozás is végezhet tevékenységet −, mivel a kivitelezési munkálatok helyszíne nem számít telephelynek, tekintve, hogy annak „üzemeltetése” nem köthető egyetlen vállalkozáshoz.
Mivel az építőipari kivitelezési helyszínek nem tartoznak a Kat. IV. fejezetének hatálya alá, ezért a Kat. 79. § (1) a) szerint katasztrófavédelmihozzájárulás-fizetési kötelezettségük nem keletkezik.
Vizsgálni kell azonban azt, hogy az építkezésen dolgozó vállalkozások külön-külön a Kat. 79. § (1) b) szerinti gazdálkodó szervezetnek minősülnek-e, mert ha a veszélyes áruk tárolását, feldolgozását vagy gyártását végzik, akkor emiatt keletkezhet katasztrófavédelmi hozzájárulásfizetési-kötelezettségük.

Üzemnek minősül-e egy kármentesítési kivitelezési, vagy hulladéklerakó rekultivációs helyszín, ahol korábbi szennyezés hatósági kötelezés alapján történő felszámolása, vagy kárenyhítés történik?

A Kat. IV. fejezetének hatálya nem terjed ki a kármentesítési helyszínekre, mivel azok – a Kat. 3. § 27-28. pontjában foglaltak alapján – nem tekinthetők veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemnek.
Amennyiben egy esetleges üzemzavar folytán a Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozó veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemben van szükség kármentesítésre, úgy természetesen az üzemeltető felelőssége a rekultivációról való gondoskodás, illetve az azzal kapcsolatos hatóság részére történő adatszolgáltatás.

Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset vagy üzemzavar esetében, ha csak rákkeltő tulajdonságú anyag kibocsátása történt meg, akkor az eseményt bejelentő adatlapon fel kell-e tüntetni ezt az anyagot?

A rákkeltő tulajdonsággal rendelkező anyagot ilyen esetben csak akkor szükséges a bejelentő adatlapon feltüntetni, ha az a jogszabály (219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 1. melléklete) szempontjából releváns más (toxikus, tűzveszélyes vagy környezetre veszélyes) tulajdonságra utaló R-mondattal is rendelkezik, vagy a jogszabályban nevesített (1. melléklet, 1. táblázat) rákkeltő anyagok közé tartozik.

Egy anyag (készítmény) kizárólag abban az esetben tartozik a kőolajtermékek három kategóriájába (gazolin és benzin: C4-C12, petróleum: C7-C17, gázolaj: C9-C25), ha komponensei pontosan ezen szénlánc tartományba tartoznak, illetve forráspontja a megadott tartományba esik?

A 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet (R.) hatálya alá tartozás szempontjából irreleváns az, hogy az adott anyag vagy készítmény pontosan a gazolin és benzin, a petróleum vagy a gázolaj kategóriába sorolható-e be a kőolajtermékek csoportján belül, hiszen a fentiekkel összességben egyetlen alsó és felső küszöbértéket ad meg. Ha az anyag vagy készítmény C4 C25 közötti szénláncú komponensekből áll és forráspontja -150 és 500oC közötti, akkor az R. szerint nem hagyható figyelmen kívül és a kőolajtermék kategóriába sorolandó (pl. paraffin, alkánok).

A 219/2011. Korm. rendelet 7. sz. mellékletének 2.3. pontjánál található táblázat C pontjában meghatározott kivételek közül a „kisipari célú, 100 négyzetméternél kisebb közösségi épületek és szabadidőközpontok” kategóriába sorolhatók-e a kiskereskedelmi üzletek is?

A 219/2011. (X.20.) Korm. rendelet 7. sz. mellékletének 2.3. pontjánál található táblázat tartalmazza a 2.2. pontnál található csoportosítás alóli kivételeket. A 2.3. táblázat C sora a "kiskereskedelmi üzlet, kis befogadóképességű közösségi létesítmény, szabadidős létesítmények"-re vonatkozó kivételeket részletezi. A második oszlopban, a kivételek között szereplő 250 négyzetméternél kisebb kisipari célú épületek körébe tartoznak az ilyen maximális méretű kiskereskedelmi üzletek is. Így azok esetében a veszélyességi övezet belső zónájában a halálozás társadalmi kockázatának vizsgálatához kötötten, míg a középső és külső zónájában a fejlesztések korlátozás nélkül megengedettek.

A 219/2011 Korm. rend. 7 mellékletének 6.1. pontjában szereplő aa) és ab) pontok között „vagy” vagy „és” kapcsolat áll fenn?

A 219/2011 Korm. rend. 7 mellékletének 6.1. pontjában szereplő aa) és ab) pontok között "és" kapcsolat áll fenn, vagyis − a 6.1 b) alpontjában szereplő követelményen túl − a biztonsági jelentés, biztonsági elemzés, belsővédelmi-terv és a súlyoskáreseményelhárítási-terv elkészítésével megbízott gazdálkodó szervezet köteles legalább egy felsőfokú műszaki végzettségű szakembert foglalkoztatni, aki felsőfokú katasztrófavédelmi, polgári védelmi vagy tűzvédelmi szakmai képesítéssel, továbbá az előírt szakmai gyakorlattal is rendelkezik.

Hogyan kell értelmezni a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 7. mellékletének 6.1. pontja szerint azt, hogy a súlyos káresemény elhárítási terv elkészítésével megbízott gazdálkodó szervezet, illetve a 6.2. pont szerint a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem köteles meghatározott képzettségnek megfelelő szakembert vagy ügyintézőt foglalkoztatni?

Mind a 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet 7. mellékletének 6.1. pontja, mind a 6.2 pontja esetén az a cél, hogy a biztonsági dokumentációt készítő gazdálkodó szervezet, illetve az üzemeltető foglalkoztasson (megbízással vagy alkalmazással) megfelelő szaktudással és tapasztalattal rendelkező, a jogszabályban megfogalmazott követelményeknek megfelelő szakembert.

Az igazgatási díjat kinek kell megfizetnie, hova és mennyit kell fizetni?

A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés hatósági eljárásaiban az igazgatási szolgáltatási díj fizetési körébe tartozó hatósági eljárásokról, igazgatási jellegű szolgáltatásokról és bejelentésekről, továbbá a fizetendő díj mértékéről, valamint a fizetésre vonatkozó egyéb szabályokról szóló 51/2011. (XII. 21.) BM rendelet határozza meg az igazgatási szolgáltatási díj mértékét, illetve azt, hogy kinek és miként kell azt megfizetnie.
 
A Kat. IV. fejezetének hatálya alá tartozó üzemekkel kapcsolatos eljárásokért az 51/2011. (XII. 21.) BM rendelet 1. mellékletében szereplő díjtételeket kell megfizetni a rendelet 2. § (1) bekezdésében meghatározott számlaszámra. A díj befizetéséről szóló igazolást a hatóság részére csatolni kell az eljárásra vonatkozó kérelem mellékleteként.

A növénytermesztőknek kell-e veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadót foglalkoztatnia?

A veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadóról szóló 25/2014. (IV. 30.) NFM rendelet (a továbbiakban: R1.) 2. § (1) bekezdés szerint a rendelet hatálya a Magyarország területén székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozásra, a tanácsadóra, a közlekedési hatóságra, a katasztrófavédelmi hatóságra, valamint az e rendelet szerinti képzést nyújtó szervre terjed ki.

Az R1. 1. § 5. pontja szerint vállalkozás: az ADN, az ADR és a RID által meghatározott vállalkozás, aki vagy amely veszélyes áru szállítással kapcsolatos tevékenységet végez.

Az R1. 1. § 6. pontja szerint veszélyes áru szállítással kapcsolatos tevékenység: veszélyes áru nemzetközi vagy belföldi szállítása, fuvarozása vagy ahhoz kapcsolódó áru feladás, csomagolás, berakás, kirakás, töltés vagy ürítés, függetlenül attól, hogy a vállalkozás a saját nevében vagy megbízásból végzi a tevékenységet.

Az R1. 3. § (1) bekezdése szerint, a tanácsadót a vállalkozás írásban jelöli ki, kivéve, ha a vállalkozás vezető tisztségviselője maga látja el a tanácsadói feladatot.

A Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról szóló Európai Megállapodás „A” és „B” Melléklete kihirdetéséről, valamint a belföldi alkalmazásának egyes kérdéseiről szóló 178/2017. (VII. 5) Korm. rendelet (a továbbiakban: ADR) 2. melléklet 1.8.3.1 bekezdése szerint minden vállalkozásnak, amely veszélyes árut közúton szállít, fuvaroz vagy ahhoz kapcsolódó csomagolást, berakást, töltést vagy kirakást végez, egy vagy több veszélyes áru szállítási biztonsági tanácsadót kell kineveznie, aki azért felelős, hogy segítse megelőzni, hogy e tevékenységek veszélyeztessék az embereket, az anyagi javakat vagy a környezetet.

Az R1. 2. § (2) bekezdés szerint a rendelet előírásait nem kell alkalmazni azokra a vállalkozásokra, amelynek tevékenysége csak olyan veszélyes áru szállítással kapcsolatos, amely nem tartozik az ADN, az ADR vagy a RID hatálya alá vagy:

  1. közúti szállítás esetében az ADR 1.1.3.6 vagy 1.7.1.4 bekezdése, vagy 3.3, 3.4 vagy 3.5 fejezete szerint mentességet élvez;

  2. vasúti fuvarozás esetében a RID 1.1.3.6 vagy 1.7.1.4 bekezdése, vagy 3.3, 3.4 vagy 3.5 fejezete szerint mentességet élvez;

  3. belvízi szállítás esetében

    1. ca) az ADN 1.7.1.4 bekezdése, vagy 3.3, 3.4 vagy 3.5 fejezete szerint mentességet élvez,

    2. cb) a veszélyes áru mennyisége egy közúti szállítóegységben, vasúti kocsiban vagy konténerben nem haladja meg az ADR, illetve a RID 1.1.3.6 bekezdésében meghatározott értéket vagy

    3. cc) a cb) alpont szerintiektől eltérő esetben a veszélyes áru mennyisége egy hajón nem haladja meg az ADN 1.1.3.6 bekezdésében meghatározott értéket.

Az ADR 1.1.3 szakasza általában tartalmazza a mentességeket, melyek közül az ADR 1.1.3.6 bekezdés a veszélyes áru szállítási módjához és az egy szállítóegységen szállított veszélyes áru mennyiségéhez köti a mentesség alkalmazásának lehetőségét, amely mennyiségi határ – az adott veszélyes áru szállítási kategóriájától függően – eltérő lehet. A 3.3 szakasz az egyes veszélyes árukhoz tartalmaz különleges előírásokat, a 3.4 fejezet szerinti mentesség pedig különleges csomagolási előírásokat, és még kisebb mennyiségi korlátokat ír elő feltételként. A felsorolt mentességek alkalmazhatóságának az eldöntéséhez szükséges ismerni az adott veszélyes áru ADR szerinti besorolását.

Az előzőek alapján, amennyiben egy mezőgazdasági vállalkozás az ADR 1.2 fejezet meghatározása szerinti csomagolóként, feladóként vagy – az előbbiekben már részletezett – egyéb résztvevőként, az előzőekben ismertetett mentességeken kívül történő veszélyes áru szállításban érintett, biztonsági tanácsadót kell alkalmaznia.

A lassú járművel, illetve a mezőgazdasági vontatóval végzett veszélyes áru be- és kiszállításokra a mezőgazdasági vegyszerek és üzemanyagok mezőgazdasági vontatóval vagy lassú járművel vontatott pótkocsival történő közúti szállításáról szóló 7/2011. (III. 8.) NFM rendelet tartalmaz előírásokat, melyek között azonban a biztonsági tanácsadókra vonatkozó rendelkezések nem szerepelnek.

2018. január