Migráció (vándorlás)


Vissza

A globalizáció és migráció korában a társadalmak biztonságának meghatározó tényezői a lakossági mozgások. A társadalmi berendezkedésnek fontos szerepe van a migráció és a biztonság kapcsolatának alakításában. Az Egyesült Államokban a demográfiai és kulturális sokféleséget előnynek tekintik, mely erősíti az államot és értékeit, ugyanez más demokratikus országokról nem egyértelműen mondható el. A migrációnak a lakosságra gyakorolt hatását meghatározza, hogy az emberek miért vándorolnak, milyen mértékben önkéntes a mozgásuk, és milyen státust érhetnek el. 

A biztonságot három egymással kapcsolatban álló erő – a katonai kapacitás és védelem; a kormányzás formája; a strukturális feltételek és környezeti életképesség – határozza meg. Egy állam annyira biztonságos, amennyire a biztonság mindhárom dimenziója megvan. 

A katonai biztonság biztosítja az államhatárok sérthetetlenségét és/vagy az állami célok érdekében katonai eszközök használatát. 

A rendszer biztonsága a kormány és intézményei azon képességére utal, hogy felelősséget vállal és megvédi magát a belföldi rendzavarásoktól. 

A strukturális biztonság arra a képességre utal, hogy az életfeltételeket és a megélhetés forrásait megvédik. 

Forrás: Nazli, Choucri: Migration and Security (Migráció és biztonság) 

Migráció 

A mobilitás mozgékonyságot jelent. Két fajtája van: társadalmi és térbeli mobilitás. 

A vándorlás (migráció) a produktív korúakat mozgatja meg leginkább. 

A térbeli mobilitás egyik formája, a népesség lakóhely-változtatása. A vándorlás mindig az adminisztratív (közigazgatási) határ átlépésével jár. 

Külső vándorláson az országhatárokat átszelő, belső vándorláson az országhatárokon belüli lakóhely-változtatást értjük. 

Megkülönböztetjük az önkéntes vagy kényszer-, az egyéni vagy csoportos, a legális vagy illegális, az állandó vagy ideiglenes vándorlást. 

Magyarországon akkor állandó jellegű a vándorlás, ha a vándorló állandó lakását végleges szándékkal elhagyja és egy másik településen lévő lakást jelent be állandó lakhelyéül. Ideiglenes jellegű a vándorlás, ha a vándorló állandó lakását fenntartva (vissza szándékozik térni) az új lakását ideiglenes tartózkodási helynek jelenti be, vagy ha ideiglenes lakóhelyéről visszatér állandó lakóhelyére. 

A térbeli mobilitás önkéntes vagy kényszerű változata a háborús, fegyveres konfliktusok katonai és polgári menekültjeinek helyváltoztatása. Jogi védelmüket nemzetközi egyezmények szabályozzák, megállapítva a polgári és katonai népességgel kapcsolatos bánásmódot és gondoskodás tartalmát és formuláit. (A Népszövetség kezdeményezése nyomán elfogadott 1929. évi ún. harmadik genfi egyezmény.) 

Forrás: Magyarország a XX. Században 
(II. KÖTET: Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság; Babits Kiadó, Szekszárd 1996-2000)
 

Külföldiek Magyarországon 

A Belügyminisztérium nyilvántartásain alapuló, KSH által feldolgozott adatok alapján 

A migrációs folyamatok ritkán egyirányúak, a tartós egyirányú áramlás kitermeli a maga párját, az ellenáramlást. 

A munkavállalási engedéllyel munkát vállaló külföldiek létszáma az elmúlt években folyamatosan emelkedett, különösen a román és ukrán állampolgárságú munkavállalók esetében. Az EU tagállamok közül minden egyes évben a Nagy-Britanniából érkezők szereztek a legnagyobb számban munkavállalási engedélyt. Dominanciájuk nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy az idegen nyelvet tanulók körében a legnépszerűbb az angol, és az ebből fakadó keresletet elégítik ki a nyelvtanári diplomával, vagy anélkül a szigetországból érkező oktatók. A Németországból érkezettek nem az oktatásban, hanem egyéb ágazatokban vállalnak munkát. Franciaországból minden évben többen álltak alkalmazásban Magyarországon, mint a szomszédos Ausztriából. Az 1998-ig dinamikusan növekvő olasz munkavállalói létszám nem növekedett tovább, azonban az EU-ból még így is az ötödik legnagyobb létszámú munkavállalói csoportot küldik Magyarországra. 

A legjelentősebb számú tengerentúlról származó munkavállalói csoportot az Egyesült Államok és Japán adják. 

Migráció (A kazah traktorosok) 

Részlet a berlini Humboldt Egyetem népességtudományi, demográfiai tanszékének vezetőjével, Rainer Münz professzorral készült interjúból. 

Ha öregszik vagy csökken a népesség, akkor a migráció hozhat mennyiségi változást. Úgy lehet ezt elképzelni, mint egy fürdőkádat, amelyikből alul lefolyik a víz és fölül utánatöltjük. Magyarországon is küszöbön áll a népesség elöregedése és csökkenése. Olyan társadalom felé közeledünk, amelyben a népesség egyharmada 60 évnél idősebb. Ez bevándorlással is így lesz meg anélkül is, mindenekelőtt azért, mert a bevándorlástól nem lesz kevesebb az idős ember. Hacsak nem szerveznénk külön kivándorlási programot az időseknek. 

Arra viszont nincs garancia, hogy a bevándorlók beleillenek a társadalom és a munkaerőpiac szerkezetébe. Népgazdasági szempontból csak akkor van értelme a migrációnak, ha az érkezők dolgoznak, társadalombiztosítási járulékot és adót fizetnek, és hasznos termelést végeznek. Ráadásul lehet, hogy erre nincs is szükség. Feltehetőleg az európai társadalmak összezsugorodnak. Akár Magyarország lakossága is. Hogy miért? Mert ma már nagyobb a termelékenység. Kevesebb ember is meg tudja termelni ugyanazt a jólétet. Más szóval, a fejlett országok már nem szorulnak rá a munkaerő-importra, legfeljebb néhány szakmában. 

Ennyit az egyik oldalról. De mi a helyzet, ha a másik oldalról nézzük? A harmadik világban hatalmas a nyomás. A harmadik világból a legtöbb olyan ember, aki az elnyomástól szenved, vagy aki nem tudja eltartani magát, sohasem jut el Amerikába vagy Nyugat-Európába. Rendszerint a középrétegeknek sikerül a kivándorlás, olyan embereknek, akiknek van pénzük, nyelvtudásuk, szakképzettségük. Az emigráció legfeljebb annyiban fizetődött ki a harmadik világ országainak, amennyiben az emigránsok egy része meggyökeresedett Észak-Amerikában vagy Nyugat-Európában és a pénz, amit hazaküldenek, igazi bevételi forrás ezeknek a szegény országoknak. 

A migráció azonban megállíthatatlan, és nekünk lélekben is, intézményileg is fel kell készülnünk a bevándorlásra. Ellenkező esetben csak nőni fog a társadalmakban az idegengyűlölet, az etnikai konfliktus, társadalmi szakadék. Látnunk kell, hogy sok európai ország nincs kellőképpen felkészülve erre a helyzetre, például azért sem, mert etnikai államként fogja fel magát. Az utóbbi időben éppen ezért az etnikai tisztaságért folytattak háborúkat.